Az élet, a világmindenség meg minden

Kedves Kürt!

Ezennel igyekszem megszakítani veled minden kapcsolatomat. Hülye sznobok, idióta drogosok, szánalmas hányadékok és elmebeteg pszichopaták tárháza vagy. Egy nagy szar, kevés értékkel. Tudnék említeni 5 embert, aki méltó az életre, de őket mindenki más utálja, mert semmit sem tudnak az életről és annak dolgairól. Utálom az egész intézményed

Heh. Az emberek gyengék. Mind.

Azt hiszik, a bocsánatkérés segít. Pedig ma már közhely.

Csak úgy, mint az ígéretek.

Az embernél csak egy szórakoztatóbb van: az ember hanyatlása :D

Nézni, ahogy elbuknak, mily élvezet az. Ami egyszerre undort is kelt.

Hányok tőlük

Kovácsmester, kovácsmester,

Világot járt hős vitéz,

Eltűnt a te őrangyalod,

Elhagyta biztos helyét.

Zsonglőrködtél kardjaiddal,

Sorban szálltak a magasba,

Egyszer rosszult hullt az egyik,

Így lettél munkád áldozata

Élettelen feküdtél,

Élők közül eltűntél,

Bámultad hajdani tested,

Szabadon szállt már a lelked.

Jő egy vándor, felkarol,

S a mennyekbe kalauzol.

Szent Péter előtt félve állsz

S végső ítéletedre vársz.

Kárhozol vagy mennybe jutsz?

Netán a kettő közé visszahullsz?

Kovácsmester, kovácsmester,

Így jártál, gyarló ember.

Félve lesed a Szent tekintetét,

Keresed rajta a megnyugvás jelét.

De ráncolja ő a szemöldökét.

Hogyan lesz majd az öröklét?

Pokol tüzén égsz napról napra?

Vagy a mennyekből tekintesz le világodra?

Erős karú, jó derék voltál,

Mégis szörnyű sorsra jutottál.

'Kitanultad mesterséged,

Becsülettel dolgoztál,

Másokat testvéredként szeretted,

Felebarátod sosem bántottál.'

'Jó életed megbecsülted,

De sokszor megbotlottál,

Nem szándékos, tudom én,

És tanulál belőlük, jó legény'

Kovácsmester, kovácsmester,

Megkegyelmezek neked

A mennyekbe örökre

Bebocsájtást engedek'

És megindult Álbiológus kollégámmal a közös blogunk, albiologusok.b13.hu címen. Olvassátok.

Üdvözletem

Nagyon sajnálom az előző bejegyzéseim egyikét. A kommentekről. Fogok én itt könyörögni a bejegyzésért vagy szavazatért? Nem. Leszarom. Eddig sem nagyon érdekelt. hogy bárki is hozzászól a dologhoz vagy sem. Igazából eddig is a tök lényegtelen dolgokhoz volt csak komment eddig...

Az egész nem ér meg ennyi energiát.. Aggódok én itt a nézettségen meg miegymás. abszolút nem számít a dolog.

Mindig is hülyének éreztem, aki olyan baromságokat vall, hogy egy ilyen világra minek gyereket szülni, de igazából rohadtul megértem a dolgot. Talán azt mondom, hogy igazuk van. 

Merthogy: valóban minek? Hogy fennmaradjon a faj? Hogy megspóroljunk egy gumi vagy fogamzásgátló árát per gyerek? Ezen kívül tényleg nem tudok más érvet felhozni a gyerekvállalás mellett. A világ úgy is a süllyesztőbe tart, a bokája már a pöcébe lóg, csak a későbbieknek okozunk pár kellemetlen évet meg egy rakás megoldhatatlan problémát. Egyszerűen nincs értelme bizonyos cselekedeteknek. 

A szmogriadó is csak egy parasztvakítás. Nem hiszem, hogy csak akkor képesek észbe kapni, amikormár átlépte a határt. Előtte kellett volna megszorító intézkedéseket hozni, és nem olyat, hogy két napig korlátozzuk a páros-páratlan számú autók közlekedését, amit nem büntetnek, ennek következtében mindenki magasról leszarja. Nem is ért semmit.

"Aggódjunk a globális felmelegedés miatt..." Jaaaj-jaaj. Mi lesz velünk? Talán ha időben odafigyelünk rá és teszünk is valamit ellene akkor nem lenne gond ma. Ha nem csak a felesleges semmis világszerződéseket írnánk alá, hogy csökkentjük a károsanyag-kibocsájtást így meg úgy, satöbbi satöbbi bla bla bla, és valóban tennénk valamit az ügyért akkor előrébb lenne és boldogabb hely a világ. Mit ér pár fanatikus hülye azzal, hogy hozzáláncolják magukat egy fához? Semmit. Az emberek gépeitől megvédik, de attól még úgyanúgy rohad és halódik tovább a szaros környezeti állapotok miat.. Egyáltalán minek használnak még ilyen üzemanyag-működtetésű autókat? Az űrben járunk, feketelyukakat fényképezünk, a Marsra küldünk szondákat, ne basszanak már, hogy nem tudnak olyan közlekedési módot kitalálni ami energiatakarékosabb és nem szennyezi annyira a környezetet...

Ott vannak még a vallások is.. Mindegyik papol a békéről a szeretetről meg az összetartásról, de egyik sem ezt mutatja. Mindegyik vallás ócsárolja a másikat és  saját igazát hirdeti amikor lényegében nemhogy  keresztény, de a többi vallás is lényegében ugyanaz. Persze, más az istenképük, mert másra volt szükégük, de ha jobban nagyítólencse alá vesszük akkor ugyanaz a baromság mind. Lehetne jobb is, de amíg ilyen elvi baromságok miatt öljük és szapuljuk a másikat addig bekaphatja mind.

Egy másik példának vegyük Gábor nevű rasszista kollégámat. "Jaj a feketék így meg úgy hülyék, a kínaiak ostobák, a zsidó meg a legalja mindennek" -hirdeti igéjét. Miért is? Miért? Mert ugyanolyan emberek mind. Más a bőrszínük, más értékek szerint élnek, de arra sem lehet büszke, hogy a magyar nemzet fia. Legalábbis semmi érdemre méltót nem találok ebben. A kínaiak már mikor feltalálták a tűzijátékot? Mikor kidolgozták az emberi anatómiát? A görögök meg már akkor baszomnagy kőépületeket építettek amikor a mi őseink épphogy lemásztak a fáról és arra verték a seggüket a földhöz, hogy hú de kurva jó, van jurta ami mennyire szuper. Gábor is buta. Persze ha szereti úgy hinni, hogy minden a magyarok seggéből született akkor örvendezzek. 

Igazából azt sem tudom teljes mértékben megérteni, hogy minek kapom fel a vizet. Mindenki magának teszi tönkre az életét. Én meguntam, hogy mások miatt aggódjak, nem tud érdekelni. Írtam, hogy a szeretetet szeretném közvetíteni. Nem tudom ezt hova tegyem. Az iskolát figyelve nem tudom, érek-e el valamit azzal, ahogyan bánok az emberekkel. Tudat alatt felfogják amit mondok/csinálok vagy csak továbblépnek? Fogalmam sincs, nem is érdekel. Én továbbra is folytatom, amit csinálok, hátha elérek vele valamit valamikor. 

A probléma, hogy mindenki menekül. Menekülnek, mindenki másba, de határozottan menekülnek. Én magamba menekülök. Ebből adódóan fel tudok figyelni arra, más mit talált magának kiút képpen a világból. Egyesek a füvet. Egyesek a számítógépet, mások az olvasást, megint mások a piálást. Mindenki érzi, hogy nem oké ami történik, de tudat alatt. A 'megváltójuk' azt az illúziót kelti, hogy boldogok és tudnak normális életet élni, és akik rendelkeznek annyi érzelmi intelligenciával, hogy felismerjék ugyanezt, akkor képesek azt hinni, hogy ők kikerülték a valamibe való hajszolást. Pedig nem. Egyszerűen csak annyira az életük természetes és szerves részévé vált, a normál rutinná, hogy ugyanazt képzelik, mint mások: hogy boldog és teljes életet élnek.

Nekem nagy problémám, hogy ülök  a babérjaimon és nem használom ki az adottságaimat. Nem, valóban nem, mert éppen egy olyan korszakomat élem/zárom le, amiben csak annyit mondogattam: én bármit el tudok érni. Most is ezt mondom, csak most igyekszem is tenni valamit az ügy érdekében. Sajnálatos módon az ilyen idegi kirohanás megint visszaveti az elért fejlődést, de most az egyszer kibaszottul kitartok a kurva céljaim mellett. Mert nem nagyképűség, amit mondtam. Igaz. Bármit el tudok érni. De nem csak én, hanem te is, az anyád is és majdan a gyermekeid, unokáid is. Az ember magának szabja meg a határait és korlátait. És csak magám múlik, hogy átlépje őket. Nincs elérhetetlen cél. Nincsen. Mindent meg lehet tenni, hogy elérd. Ha olimikon akarsz lenni, az tudsz lenni. Ha űrhajós, akkor űrhajós. Kész. Csak sokan fertőzik megukat olyan gondolatokkal, hogy 'Áá biztos nem' Ha odaállnék eléd, és hasonlót mondanék, akkor kételkednél ebben. Nem. Ez egyszerűen negatív programozás. Egy nap 60000 gondolat fut kersztül elménken. Ebből a hatvanezerből te hány olyat gondolsz, hogy mit nem tudsz elérni? Ki kell tűzni egy célt, és mindent megtenni annak érdekében, hogy elérd. Akarat és kemény munka kérdése a dolog. Nincs sors, nincs megrendelve életünk, mi magunk alakítjuk azt. Nincs felsőbb erő, ami belepiszkál, ha rosszat vagy jót teszünk, egyszerűen csak reakciót kapunk a gondolatainkra és mindarra, amit saját magunknak megteremtünk. Nem lehet felettünk állókat okolni azért mert ez meg ez nem úgy alakult. Mi magunk isszuk meg a levét vagy látjuk hasznát annak, amit csináltunk és csinálunk. Mindenkinek magának kell eldöntenie, mit kezd az életével. 

De azt továbbá is hirdetem: empátia nélkül csak magunknak nehezítjük meg a dolgokat. 

Mindenki másképp él. Más értékek, más célok, álmok szerint. És ebben semmi rossz nincs. Így van rendjén, de amíg valóban nem vagyok képesek felhúzni a másik cipőjét akkor csak olyan értetlenség és zűrzavar fog körülvenni, mint Bábel tornyának építésekor. Én nem várom el, hogy bárki is megértsen. Biztosan sokan fognak megsértődni a fentieken, és részemről oké. Minden joguk megvan hozzá. Csak ne azt mondják, hogy én vagyok a mumus, mert így látom a dolgokat. Én teljesen más dolgokon mentem/megyek/fogok keresztülmenni mint ti. Más tapasztalataim vannak, mások a gondolataim. Ismétlem magam: nem várom el, hogy megértsetek, de mielőtt könnyelműen elmondotok minden szar embernek, próbáljátok megérteni. Az itt található tizenx oldalon található 9 és fél hónap terméke. Minden itt van leírva. Aki okos és képes túljutni azon, amiket írtam és belát a sorok közé, akkor félig megértheti ennek a bejgyzésnek az okait.

Sajnos egyre inkább bizalmatlan vagyok az emberek felé és érzem azt, hogy magamra vagyok hagyva, de ez még változhat. Mostanában ez biztosan nem fog, de valamikor fog. Egyelőre beérem annyival, hogy a problémáimon csak és kizárólag én segíthetek. És nem tudok a másnak segédkezet nyújtani, csak utat mutatni. Mindenki a maga keresztjét cipeli, amin változtatni nem áll módomban, se nekem, se másnak.

És amit talán már említettem, de most is megteszem: érzelmileg egy sokkal magasabb szintet képviselek az embereknél. Vannak, akikben szintén látom ezt, de a többség vakon tántorog az életben. És ha valaki képes ehhez a szinthez felnőni, akkor az már valami. Az megérti a blogot, a világltásom, a fájdalmam, az örömöm. De amíg bárkiben is hagy kérdést ez a bejegyzést, addig azt tudom mondani, hogy az nagyon gyerekcipőkben jár hozzám képest. Ez nem egészében egy negatív hangvételű dolog. Én csak továbbra is sajnálom az embereket. Sok mindenről maradnak le, sok mindenről fognak, de ez engem már nem érint. 

Sokkal több vagyok annál, amit látni véltek. A kérdés annyi: van bárki aki ezt felismeri?

No az elmúlt 62 percben itt a gép előtt voltam és okádtam magamból az elmebajt, úgyhogy éhes vagyok.

Sajnálom, hogy most egy ilyen bejegyzés sikeredett, de nekem is van egy tűréshatárom, amit a mai napon sikerült kibaszottul átlépni.

Jóéjt és imádságos lélekvárást

Sziasztok sziasztok!

Nagyon köszönöm a kommenteket, új energiát adott a folytatáshoz. Meg Álbiológus kollégám noszogatása, hogy írjak, írjak. Hát írok. Jöjj hát, jöjj és olvass. :)

Nos eddig egész kellemes napjaim voltak, minden úgy alakul, ahogy azt én szeretném, és minden idegességet nélkülözve telnek. 

Az első számú poblémám, hogy nincs nagyon semmi ötletem, amiről írhatnék. Tehát konkrétan tök máshol járok és nem tudnék semmilyen épkézláb dolgot kiszülni magamból. Valamiértha boldog vagyok akkor arról írok sokat. valószínűleg annál az egyszerű oknál fogva, hogy a keserűséget ki akarom juttatni magamból, a boldogságot meg minél inkább magamban tartani. Nem okolhattok :D

No tényleg nagyon máshol vagyok, később még írok ha rendeződtek a soraim

Bocsesz